Az év végének közeledtével mindenki toplistákat írogat, és mivel nekem vizsgákra kéne már tanulnom, nyilván olthatatlan vágyat érzek arra, hogy én is értékeljem az idei év produktumait.
Albumokról meg dalokról nem lenne értelme írnom, tekintve, hogy szerintem össz-vissz egy darab idei albumot hallgattam rongyosra... Igen nehéz lehet kitalálni, mit.
Viszont idén drasztikusan megnőtt a filmek száma, amit megnéztem. Ezalatt értem az összes filmet, amit ebben az évben láttam, meg külön a 2014-es filmeket is, ráadásul Budapestre költözve sokkal gyakrabban mentem el moziba, mint itthon. 21 idei filmet láttam, ebből 13-at moziban néztem meg, amiből 8 Budapesten esett meg.
A 21 filmből egy 10-es listában részletesebben is fogok írni a helyezettekről, viszont a másik 11-ről is szeretnék megemlékezni pár szóban. A tovább után lesz a lista, akit esetleg nem érdekel a többi. :)
Még azt hiszem januárban láttam a The Hungover Gamest, ami meglepő módon egy Hunger Games paródia, és egy borzalmas filmélmény volt. Lehet, én vártam sokat tőle, de te jó ég, nagyon szar volt.
Könyvadaptációkban gazdag évet tudhatunk magunk mögött, egy volt a sorban a Vampire Academy, ami végül is nem lett olyan rossz, de valljuk be, sokkal jobb munkát is végezhettek volna (also, emlékezzünk meg a legborzalmasabb és félrelőtt marketingről, amit életemben láttam. Kinek az elfuserált ötlete volt ez?).
Szintén 2014-ben jött ki egy portugál rövidfilm nagy verziója. A The Way He Looks már 100 perces, és épp annyira imádtam, mint a kis tesóját, az egyik kedvenc LGBT filmem lett.
Életem első mozimaratonjának keretében láttam a Maleficentet. Kifejezetten élveztem, nagyon szép volt a látványvilága, de valahogy nem bizsereg bennem semmi, hogy újranézzem. Mozimaraton csapatba tartozik még a The Amazing Spiderman 2 is, ami nem volt rossz, de pókica nem fogott meg, mint más szuperhősök. A maratonba belefért még a The Other Woman, and let me just say, én egyszerűen nem szoktam moziban vígjátékokat nézni, sajnálom rájuk a pénzt valamiért. Ez is csak egyszernézős kategória, ráadásul Nicki Minaj elnyerte a legindokolatlanabb szereplő díját.
Egy másik szuperhős, aki már inkább a szívembe lopta magát, Captain America volt. A Winter Soldier felért a First Avenger állította mércéhez, pedig azt nagyon szerettem, viszont a második rész talán jobban magával ragadott.
Aki ismer, tudja, hogy mennyire nagyonnagyonnagyonnagyon szeretem James McAvoyt. Így evidens volt, hogy én befizetek alapvetően ugyanarra a filmre kétszer A The Disappearance of Eleanor Rigby: Him a második kör volt, a Her-t láttam először. A Him nagyon jól kiegészítette a másikat, James brilliáns volt, a vége megint (nekem) túlságosan függő volt.
Már nem is tudom, milyen felindulásból néztem meg a Lucyt, de jó döntés volt. Kapott hideget-meleget, nekem tetszett. Rövidnek tartottam, és ebből kifolyólag igen, voltak plothole-ok, de én azért lépést tudtam tartani a filmmel, kitöltöttem a lyukakat az ötleteimmel, és ezzel én így tök jól elszórakoztam.
Az idei utolsó mozizásom kicsit rendhagyó volt, ugyanis magyar filmet néztem. Magyar filmeket úgy általánosságban nem nézek, nemhogy még moziban... Viszont a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan trailere valamiért megfogott, és úgy éreztem, ezt látnom kell. Jó kis művészi, érdekes film volt, elgondolkodtató, ami nagyon tetszett benne. Az ilyenfajta magyar alkotásokért szívesen fizetek, őszintén megmondom.
Végül pedig tegnap megnéztem az így év végén nagy port kavart The Interview című vígjátékot,/komédiát/abszolút agyfaszt. Ne menjünk bele filozofálgatásokba, nem kell komolyan venni ezt a filmet, és akkor ha erre a fajta humorra kaphatóak vagyunk, egy sírva röhögős filmélményt nyújt. Istenem, nem, még mindig nem tudom hova tenni ezt a filmet, jézusom.
