Tuesday 9 July 2013

Castle On A Cloud

A blog kis összegzéséből (ott, jobb oldalt...) kiderülhetett, hogy kedvelem a random dolgokat. Szeretem a random kérdéseket is, amik bár úgy tűnhetnek, hogy jelentéktelen, apró dolgok felől érdeklődnek, ettől függetlenül talán ez a legjobb módja egy ember megismerésének. Úgyhogy mindenhonnan felszedem az internetről az ilyen kis aranyos kérdéseket. És a gyűjteményemet fogom megválaszolgatni. Nagyon érdekes lesz (vagy nem). Oh well, kezdjünk bele (ja, igen, néha félig angolul beszélek, ha éppen nem teljes mértékben angolul. Semmi baj, anyáék már megszokták, nincs gond).

1, Miben alszol? 

Ágyban.
Jaaa, hogy úgy. Hát ez évszak és kedv függő. Télen, meg hát igazából amikor nagyon hideg az idő, akkor rendes pizsit húzok. Hosszú naci meg hosszú ujjú felső. Az egyik barackszínű a másik meg egy szép világos, lilás-kék színű (a kék a kedvenc színem, no, you don't understand, a ruhatáram 80%-a a kék különböző árnyalataiból áll).

Amikor meg jó idő van, akkor egy direkt alvásra befogott rövidnaci, plusz egy naaaaagy póló. Oversized, nagy rám, lóg rajtam, ergo kényelmes. Ha már elviselhetetlenül meleg van, akkor alsónemű + pólóra redukálódik a szett.

A melegtől függetlenül azonban mindig takarózom. Tudom, fura vagyok. De képtelen vagyok anélkül elaludni, hogy ott legyen a takaróm. Annyi elég, hogy a takaró csücske a derekamon legyen, minden más takaratlan marad, de ennyi kell, hogy elaludjak. :D

A másik remek szokásom, az a 3 párna kombó. Kell egy nagy párna és két kicsi. Ezért nem elég egy: egyébként is nehezen elalvó típus vagyok (egy film felét kitalálom a fejemben, mire elalszok. minden. áldott. este. i shit you not.), ráadásul csak az oldalamon tudok aludni, és az elalvás fázisáig minimum 10x fordulok egyik oldalamról a másikra. E két okból kifolyólag csak plusz macera lenne, valamint éberen tartana, ha ahányszor fordulok, a kezemmel vinni kéne magammal a párnát is. Így szépen elhelyezem a két kispárnát, és egyikről a másikra fordítom a fejemet.

Ezen felül még van egy nagyobbacska párnám, azt anno arra használtam, hogy mikor reggel apa hozta az ágyamba a reggelit + kakaót, akkor azzal támasztottam a derekamat. Nem röhög, ez kb egy éve ért véget egyébként, így 11-esként úgy éreztem, kéne önállósodnom csöppet. Csak ez minden reggel 6-kor olyan nehéz... De már abszolút önállósodtam kajálás terén, reggelente magamnak művelem a dolgokat. Nyilván ebédet anya főz (bár van, amikor én is segítek, szeretek főzni, de igazából a sütésért jobban rajongok), de magamnak szedek, melegítem ha kell.
Leginkább azért önállósodtam, mert apa/anya a régi adagokhoz vannak szokva, és mióta elkezdtem a gyógyszereimet szedni, eléggé lecsökkent az étvágyam, és a befogadóképességem is. És nincs kedvem hallgatni, hogy nem eszem meg, amit kiszednek. Én meg annyit szedek, amennyit tudom, hogy le tudok küldeni. :D

Erre mondjuk épp ellenpélda, ami ma történt. Anya szedett nekem tökfőzeléket + 2 fasírtot, és mikor ránéztem, azt hittem, hogy nem fogom megenni az egészet, vagy a fasírt kevés lesz. A fasírt még sok is lett, és eltüntettem az egészet, anya pedig megtapsolt. XDDDDDDDDDDDDDDDD Örülök, hogy örül, hogy végre rendesen ettem.

Upsz, egy kicsit elkanyarodtam az eredeti kérdéstől. Oh, oki. Ennyi. Bye. :D